aranyszalagját
meghajlítaná a hajnal.
Lustán elfeküdnék a fűben,
meghalnék sugaráért,
meghalnék melegéért.
Nap!
Rügyeknek anyja!
simítsd el könnyeim,
ringass a szelekkel el!
Melegítsd szeretteim,
kik fagyban élnek,
örök télben!
Soha nem látták arcod.
Nap!
Kelj!
Sikítok még
rétek füvével
rügyekért,
a vízért, mely
jégkérgét vonja hátán.
Jöjj!
Áradj vérembe!
Élni akarok!
Megfagyaszt a tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése