Rejtő Jenő (P. Howard, Gibson Lavery) szomorú élete 1.
Rejtő Jenő pesti polgári családban született. Az édesapa Reich Lipót nyomdai tisztviselő volt, s elég jól keresett. Így felesége a három gyerek nevelésével foglalkozhatott. Lajos 1902-ben, Gyula 1903-ban, Jenő 1905. március 29-én született. Lajos később Egri, Gyula Révai, Jenő Rejtő névre magyarosított.
Rejtő nyolcéves korában még igen gyenge fizikumú, alacsony növésű fiú volt, majd hirtelen fejlődni, erősödni kezdett. A Kertész utcai községi polgári fiúiskola padjait koptatta, ahol valószínűleg nagyon jóindulattal osztályozták magaviseletét szabályszerűnek. Rengeteg csínytevése volt. Éles esze ellenére sem érezte jól magát az iskolapadban. A Kertész utcai polgáriból kereskedelmi iskolába került, ahonnan hamar ki is csapták, mert egy heves vita során inzultálta egyik tanárát, Márffyt.
A Reich család egy napon az Izabella térről (Hevesi Sándor tér 5.) a Tigris utcába költözött. Egyre rosszabb lett a család helyzete: napról napra szegényebbek lettek. Rejtőnek is valami foglalkozás után kellett néznie. Először az autodidakták vasszorgalmával franciát tanult, a német mellett. Családja, barátai legnagyobb meglepetésére elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját. Úgy érezte, hogy élményekre van szüksége, s ehhez idehaza már szűk a világ körötte.
19 éves korában - Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlásával - néhány fillérrel a zsebében Berlinbe utazott, ahol Reinhardt, Piscator, Charell, Jesner színházaiban megtanulta a színdarabírás fortélyait - mint fizetés nélküli tanuló (student). Mivel nem volt ott egész nap, így nem érezhette a művészet forró légkörét.
Majd egy magyar zsoké jóvoltából lovakat csutakolt egy versenypályán. Mikor Berlinben elfogyott a pénze, Hamburg egyik külvárosában, Altonában, a "Rakéta" nevű mulatóban parkett-táncos volt. Egy verekedésben összeszurkálták.
Egyesek állítása szerint Hamburgban illatszerekkel ügynökösködött - majd dokkmunkás lett.
Svédországból - ahol a heringhalászok közé állt - a hatóságok Franciaországba toloncolták, ahol édességet árult, a Montparnasse-on, majd mosogató lett a Hotel Montalamberban, s végül kikerült a Poissy cementgyárba, ahol géppel bánni tudó napszámos lett magasabb bérrel. Innen Lyonba csavargott, ahol a Fourvier-ban, a világ legszebb templomában lakott két napig, majd a Hagenbeck cirkusszal ment tovább, mint napszámos. Traktorral utazott Avignonig, innen gyalog ment Marseille-be, ahol dokkon dolgozott és menhelyen lakott. Mint hajómunkás bejárta a Földközi-tenger medencéjét, a spanyol partokat. Ajaccióban állapodott meg hosszabb időre, ahol a Societo Theg írás nélkül felvette a paratai sziklákon folyó erődítési munkákhoz, ott naponta sérültek meg, haltak meg a robbantások következtében. Innen a nagy sztrájk miatt ment el ismét Marseille-be, ősszel munka nélkül, éhesen, kimerülten csavargott. Ekkor jelentkezett a légióba. A Fort Saint-Jeanba került, lenyírták a haját, rizst és feketekávét adtak neki, majd hatvanad magával elindultak Dakar felé. A koszt elég jó volt, a bánásmód sem volt tűrhetetlen annak, ki betartotta a vasfegyelmet. A klíma, a gyakorlatok nehezek voltak: 6-8 órát meneteltek naponta. Itt sem maradt meg Rejtő: egy ezredorvos jóvoltából, fél darab szappan megevésével leszereltették, s félig ébren, félig halva vánszorgott Észak-Afrika felé trópusi lázzal. Djebelben foszfátbányában dolgozott, s néhány hét múlva elérte Európát Nizzában. Itt mint autómosó került egy garázsba, ahonnan beteg lábait maga után húzva gyalog ment Genuába.
Genuában befogadták, s néhány hétig a kikötőben hányódott. Este, egy orvos jóakaratából egy vaspadon alhatott, mert nem volt 2 lírája sem, amiért ágyban fekhetett volna.
Milánóban a konzul felhívta Budapestet, jó tanáccsal, néhány lírával ellátva útnak bocsátotta, de elfogták és kitoloncolták Klagenfurtba, ahol kettő hetet töltött a toloncházban, aztán visszaszökött Olaszországba.
Következett Verona, Padua, Velence. Velencében - hogy vasútjegyhez jusson - bolondnak tette magát: eljátszotta a paranoia összes tünetét.
Triesztben a zsidó emigránsok tanyájára került, mint egy palesztinai mészárlásokból megmenekült, jobb napokat látott haifai kereskedő. Majd hazajött Budapestre, s egyévi itthon tartózkodás után ismét útra kelt, de Bécsből visszajött halála hírére. Nagylelkű pártfogója és mestere, Karinthy Frigyes szép, meleghangú cikket írt róla a Pesti Naplóban. Így aztán nyomban hazatért, hogy megcáfolja halálhírét. Vitorlavászon kabátban, zsakettnadrágban szállt le a vonatról a Keleti pályaudvaron, s úgy nézett ki, mint egy későbbi regényhőse.
A gyermekkorhoz visszatérve: egy napon fivérei elé állt, s ünnepélyesen bejelentette, hogy "holnaptól kezdve bokszolni járok". Bokszolóideálja Rózsa Jenő volt, az első magyar profi ökölvívó, akivel Rejtő jó barátságban volt.
A Damjanich utca és az Aréna utca sarkán lévő Andrássy kávéház szuterénhelyiségében volt egy ökölvívó-szakosztály, ahol Rejtő megjelent barna csíkos öltönyben, majd levetkőzve, meztelen felső testtel, kék fürdőnadrágban, tornacipőben jött vissza a ringhez. Rejtő Jenő rendszeresen járt bokszolni, mert nagyon komolyan vette az edzéseket, mintha mindig sorsdöntő mérkőzésre készülne.
Rákosi Szidi színiiskolájában legjobb barátja Buttola Ede volt, Gertler Viktor, Kovács Károly, Keleti Márton pedig évfolyamtársa. Buttolából nemsokára neves karmester és zeneszerző lett, Rejtő pedig több nagysikerű operettszövegkönyvet írt, nevezetesen az "Aki mer, az nyer"-t 150-szer játszották Honthy Anna és Törzs Jenő főszereplésével, de sikeres volt az "Egy görbe éjszaka", a "Gróf Figaró", az "Úrilány szobát keres", ez utóbbiban Zilahy Irén alakította a főszerepet.
Rejtő Jenőt ebben az időben ismerte meg a művésznő férje, Benedek professzor, aki a zsidóüldözés korában megpróbálta segíteni, de csak néhány nappal tudta az életét meghosszabbítani.
Buttola Ede egy szép napon megnősült, s zenekarával Hévízre szerződött, így szakadtak el egymástól a jó barátok, csak levelezéssel szereztek egymásról tudomást. Később Buttola Pestre ment, s azonnal sietett barátjához, Jenőhöz. De nemsokára ismét búcsút vettek egymástól, mivel Buttola egy hamburgi lokálba kapott szerződést.
Aztán egy mínusz 30 fokos téli éjjelen Rejtő váratlanul beállított a hamburgi lokálba, ahol a szmokingba öltözött vendégek felkapták a fejüket, amikor Rejtőn meglátták a vékony esőkabátot, fehér tornacipőjével együtt. Az úri közönség előtt "ijesztően festett". Buttola azonnal abbahagyta a vezénylést, és barátjához rohant, s komplett vacsorát rendelt neki, majd meghallgatta kedvenc slágereit, amelyet Buttola zenekara Jenő kedvéért játszott el.
Aztán hazasétáltak, reggelig beszélgettek. Búcsúzóul Buttola 100 márkát adott Rejtőnek, ellátta meleg ruhával.
Rejtő nyolcéves korában még igen gyenge fizikumú, alacsony növésű fiú volt, majd hirtelen fejlődni, erősödni kezdett. A Kertész utcai községi polgári fiúiskola padjait koptatta, ahol valószínűleg nagyon jóindulattal osztályozták magaviseletét szabályszerűnek. Rengeteg csínytevése volt. Éles esze ellenére sem érezte jól magát az iskolapadban. A Kertész utcai polgáriból kereskedelmi iskolába került, ahonnan hamar ki is csapták, mert egy heves vita során inzultálta egyik tanárát, Márffyt.
A Reich család egy napon az Izabella térről (Hevesi Sándor tér 5.) a Tigris utcába költözött. Egyre rosszabb lett a család helyzete: napról napra szegényebbek lettek. Rejtőnek is valami foglalkozás után kellett néznie. Először az autodidakták vasszorgalmával franciát tanult, a német mellett. Családja, barátai legnagyobb meglepetésére elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját. Úgy érezte, hogy élményekre van szüksége, s ehhez idehaza már szűk a világ körötte.
19 éves korában - Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlásával - néhány fillérrel a zsebében Berlinbe utazott, ahol Reinhardt, Piscator, Charell, Jesner színházaiban megtanulta a színdarabírás fortélyait - mint fizetés nélküli tanuló (student). Mivel nem volt ott egész nap, így nem érezhette a művészet forró légkörét.
Majd egy magyar zsoké jóvoltából lovakat csutakolt egy versenypályán. Mikor Berlinben elfogyott a pénze, Hamburg egyik külvárosában, Altonában, a "Rakéta" nevű mulatóban parkett-táncos volt. Egy verekedésben összeszurkálták.
Egyesek állítása szerint Hamburgban illatszerekkel ügynökösködött - majd dokkmunkás lett.
Svédországból - ahol a heringhalászok közé állt - a hatóságok Franciaországba toloncolták, ahol édességet árult, a Montparnasse-on, majd mosogató lett a Hotel Montalamberban, s végül kikerült a Poissy cementgyárba, ahol géppel bánni tudó napszámos lett magasabb bérrel. Innen Lyonba csavargott, ahol a Fourvier-ban, a világ legszebb templomában lakott két napig, majd a Hagenbeck cirkusszal ment tovább, mint napszámos. Traktorral utazott Avignonig, innen gyalog ment Marseille-be, ahol dokkon dolgozott és menhelyen lakott. Mint hajómunkás bejárta a Földközi-tenger medencéjét, a spanyol partokat. Ajaccióban állapodott meg hosszabb időre, ahol a Societo Theg írás nélkül felvette a paratai sziklákon folyó erődítési munkákhoz, ott naponta sérültek meg, haltak meg a robbantások következtében. Innen a nagy sztrájk miatt ment el ismét Marseille-be, ősszel munka nélkül, éhesen, kimerülten csavargott. Ekkor jelentkezett a légióba. A Fort Saint-Jeanba került, lenyírták a haját, rizst és feketekávét adtak neki, majd hatvanad magával elindultak Dakar felé. A koszt elég jó volt, a bánásmód sem volt tűrhetetlen annak, ki betartotta a vasfegyelmet. A klíma, a gyakorlatok nehezek voltak: 6-8 órát meneteltek naponta. Itt sem maradt meg Rejtő: egy ezredorvos jóvoltából, fél darab szappan megevésével leszereltették, s félig ébren, félig halva vánszorgott Észak-Afrika felé trópusi lázzal. Djebelben foszfátbányában dolgozott, s néhány hét múlva elérte Európát Nizzában. Itt mint autómosó került egy garázsba, ahonnan beteg lábait maga után húzva gyalog ment Genuába.
Genuában befogadták, s néhány hétig a kikötőben hányódott. Este, egy orvos jóakaratából egy vaspadon alhatott, mert nem volt 2 lírája sem, amiért ágyban fekhetett volna.
Milánóban a konzul felhívta Budapestet, jó tanáccsal, néhány lírával ellátva útnak bocsátotta, de elfogták és kitoloncolták Klagenfurtba, ahol kettő hetet töltött a toloncházban, aztán visszaszökött Olaszországba.
Következett Verona, Padua, Velence. Velencében - hogy vasútjegyhez jusson - bolondnak tette magát: eljátszotta a paranoia összes tünetét.
Triesztben a zsidó emigránsok tanyájára került, mint egy palesztinai mészárlásokból megmenekült, jobb napokat látott haifai kereskedő. Majd hazajött Budapestre, s egyévi itthon tartózkodás után ismét útra kelt, de Bécsből visszajött halála hírére. Nagylelkű pártfogója és mestere, Karinthy Frigyes szép, meleghangú cikket írt róla a Pesti Naplóban. Így aztán nyomban hazatért, hogy megcáfolja halálhírét. Vitorlavászon kabátban, zsakettnadrágban szállt le a vonatról a Keleti pályaudvaron, s úgy nézett ki, mint egy későbbi regényhőse.
A gyermekkorhoz visszatérve: egy napon fivérei elé állt, s ünnepélyesen bejelentette, hogy "holnaptól kezdve bokszolni járok". Bokszolóideálja Rózsa Jenő volt, az első magyar profi ökölvívó, akivel Rejtő jó barátságban volt.
A Damjanich utca és az Aréna utca sarkán lévő Andrássy kávéház szuterénhelyiségében volt egy ökölvívó-szakosztály, ahol Rejtő megjelent barna csíkos öltönyben, majd levetkőzve, meztelen felső testtel, kék fürdőnadrágban, tornacipőben jött vissza a ringhez. Rejtő Jenő rendszeresen járt bokszolni, mert nagyon komolyan vette az edzéseket, mintha mindig sorsdöntő mérkőzésre készülne.
Rákosi Szidi színiiskolájában legjobb barátja Buttola Ede volt, Gertler Viktor, Kovács Károly, Keleti Márton pedig évfolyamtársa. Buttolából nemsokára neves karmester és zeneszerző lett, Rejtő pedig több nagysikerű operettszövegkönyvet írt, nevezetesen az "Aki mer, az nyer"-t 150-szer játszották Honthy Anna és Törzs Jenő főszereplésével, de sikeres volt az "Egy görbe éjszaka", a "Gróf Figaró", az "Úrilány szobát keres", ez utóbbiban Zilahy Irén alakította a főszerepet.
Rejtő Jenőt ebben az időben ismerte meg a művésznő férje, Benedek professzor, aki a zsidóüldözés korában megpróbálta segíteni, de csak néhány nappal tudta az életét meghosszabbítani.
Buttola Ede egy szép napon megnősült, s zenekarával Hévízre szerződött, így szakadtak el egymástól a jó barátok, csak levelezéssel szereztek egymásról tudomást. Később Buttola Pestre ment, s azonnal sietett barátjához, Jenőhöz. De nemsokára ismét búcsút vettek egymástól, mivel Buttola egy hamburgi lokálba kapott szerződést.
Aztán egy mínusz 30 fokos téli éjjelen Rejtő váratlanul beállított a hamburgi lokálba, ahol a szmokingba öltözött vendégek felkapták a fejüket, amikor Rejtőn meglátták a vékony esőkabátot, fehér tornacipőjével együtt. Az úri közönség előtt "ijesztően festett". Buttola azonnal abbahagyta a vezénylést, és barátjához rohant, s komplett vacsorát rendelt neki, majd meghallgatta kedvenc slágereit, amelyet Buttola zenekara Jenő kedvéért játszott el.
Aztán hazasétáltak, reggelig beszélgettek. Búcsúzóul Buttola 100 márkát adott Rejtőnek, ellátta meleg ruhával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése