Magyarosi Árpád

Magyarosi Árpád weboldala

Megölték Chicot (Eduardo Rózsa Flores) és Magyarosi Árpádot

Hírekben:

Figyelőnet: Volt KISZ titkár akarta megölni a bolíviai elnököt

Rózsa-Flores (Chico) igazi halála

Eduardo Rózsa Flores Blogja

Már régi vágyam ....

PÉNZÜGYI BETEGSÉGEK

A pénzügyi betegségek kialakulása

A valódi pénzügyi erő szilárd alapokra épül. Nem ritkán látni (úgy magánembereknél, mint cégeknél), hogy a szilárd pénzügyi alapok ismeretének a hiánya „pénzügyi betegségek” kialakulásához vezet, kezelés hiányában, pedig a betegségek kritikussá szoktak válni.

A pénzügyi betegségek, és kezelése

Betegség: A cégvagyon és a magánvagyon összekeveredése. Ha nem tudatosul a biztonságos magánvagyon felépítésének a szükségessége, a tagi kölcsönök ki – be vándorlása egy idő után akut beteggé teheti a céget. APEH. Amikor aztán változik a piac, nincsen tartalék, melyhez nyúlni lehet.

Kezelés: Eredményoptimalizálásra (eredmény és adóalap csökkentés) kitűnően alkalmazható törvényes és biztonságos eszközök állnak rendelkezésre.

Betegség: Üzlettársi kapcsolatok hosszú távú, korrekt rendezésének a hiánya. Az egyik üzlettárs kiesése nem csak a kieső személy családjának a sorsát, hanem a cég sorsát is rendkívül kedvezőtlenül tudja befolyásolni.

Kezelés: Olyan alap létrehozása, mellyel az örökösök kiválthatók, ezzel biztosítani a cég fennmaradását.

Betegség: Nem ritka probléma, hogy a cég szempontjából kulcsfontosságú személyt elcsábítja a konkurencia. Gondoljuk meg, nemcsak az ember távozik, hanem a cégnél felgyűlt tudás és kapcsolati rendszer is. Az értékes emberek hosszú távú megtartása és motiválása létkérdés lehet. Ha munkabérrel akarjuk megtartani ezt a személyt, elkedvetlenítő költségeket veszünk a nyakunkba, és a szakember pótlásának nehézségeiről és költségeiről még szó sem esett.

Kezelés: A modern pénzügyi innováció létrehozta azt az eszközt, mellyel megtartható a kulcsember, illetve ha a kulcsemberünk mégis elmegy, ugyanezzel az eszközzel már elő is teremtettük az új szakember megszerzéséhez és motivációjához szükséges összeget.

Betegség: Nem tudatosul a biztonságos magánvagyon felépítésének a szükségessége. Ezért aztán, ha történik valami kedvezőtlen fordulat a piacon, vagy csak elegem lesz az egészből, nincsen tartalék, melyhez nyúlni lehet. Ugyanakkor, ha cégtulajdonosként pénzt akarok kivonni a cégemből, jelentős költségekkel számolhatok.

Kezelés: A modern pénzügyi innováció létrehozta azt az eszközt, mellyel jelentősen olcsóbban, (cca 50 %) és törvényesen tudom kivenni cégemből a hasznot és ezzel a résszel még hatékonyabban lehet feltőkésíteni a magánvagyont.

Betegség: Már meglévő megtakarítások elértéktelenedése! Nem tudni, hogy pontosan mikor, de hamarosan be fog következni a FORINT EURORA történő átváltása. Jelenleg mintegy 7 000 milliárd Ft. magánvagyon, és 12 000 milliárd Ft. keveredett cég – magánvagyon van lekötve, lekötetlenül bankokban. Minden olyan országban, ahol megtörtént a nemzeti valuta EURO - ra történő átváltása, 20 – 50 % reálérték vesztése következett be ezeknek a vagyonoknak.

Kezelés: Ez a nem kis összeg meg fog mozdulni. Nem mindegy, hogy mikor, milyen árfolyamon és hová kerül. Ha időben lépünk, megelőzhetjük ezt a nagy reálérték vesztést, mire eljön a hivatalos átváltás ideje, a likviditást nem igénylő vagyonunk már EUROBAN lesz.

Betegség: Már megtörtént a már meglévő megtakarítás - befektetés drasztikus (50 %) értékvesztése, és (relatíve) közel van a Ft./€ átváltása.

Kezelés: Ha a befektetés nem forintban van, (az elmúlt 120 évben 5 x így történt, nincs ok azt feltételezni, hogy most másképp lesz) az értékvesztés a válságot követő emelkedésben el fog tűnni, csupán pici negatív hullám lesz. Ha azonban a már meglévő befektetésünk forintban van, 3 lehetséges alternatíva közül választhatunk:
Mindent úgy hagyunk, ahogyan van, bízván a jobb időkben. Ez esetben azt kockáztatjuk, hogy a jelenlegi 50 % veszteség tovább, (akár 80 %) növekszik, és amikor megtörténik a Ft./€ hivatalos átváltása, ez a nagy veszteség hivatalból realizálva lesz.
Kiszállunk a jelenlegi helyzetből, (realizáljuk az eddigi veszteséget), és a pénzünket biztonságos valutanemben olyan helyre, konstrukcióba tesszük, ahol elkerüljük a további értékvesztést.
Kiszállunk a jelenlegi helyzetből, (realizáljuk az eddigi veszteséget), és a pénzünket biztonságos valutanemben olyan helyre, konstrukcióba tesszük, ahol minden esélyünk megvan arra, hogy nemcsak hogy visszanyerjük az eddigi veszteséget, hanem esetleg jelentős nyereség képződhet.

Betegség: Komoly betegség a magyar társadalom túlzott fogyasztói beállítottsága, és az ehhez szorosan kapcsolódó negatív megtakarítási hajlandóság. A fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező államokban a háztartási szektor gazdasági döntése a következő területek között oszlik meg:
- Munka
- Szakmai továbbképzés
- Nyugdíjas évek tervezése
- Választás a fogyasztás vagy megtakarítás között

A már meglévő magyar megtakarításoknak, pedig nagyon alacsony szintű és elavult a szerkezete. A lekötött és lekötetlen bankbetétek Magyarországon duplája az EU átlagnak. Mint tudjuk, a bankok a betétekre kis kamatokat adnak, miközben befektetvén pénzünket a gazdaságba, ők, akár 100 x hasznot is létre tudnak hozni a mi pénzünkkel. Tetézi a problémát, hogy aránylag rövid időn belül az állam kénytelen lesz kivonulni az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj finanszírozásából, és ezek (előbb – utóbb) kivétel nélkül mindenkit fognak érinteni. Magyarországon 10 – 15 év múlva 120 Euro átlag nyugdíjat prognosztizálnak

Kezelés: Ha van tőke dolgoztatni, ha nincs tőke, létrehozni. Tőke = idő x pénz. A világ vezető pénzintézeteinek legkitűnőbb megtakarítási - öngondoskodási programjaival akár 300 % -s tőkésítési ráta is elérhető.

Még a cégvagyonról:
Sokszor oly mértékben keveredik össze a cégvagyon a magán vagyonnal, hogy az igazi csemegét jelent az APEH vagyonosodási vizsgálatot végző ellenőrei számára.

Mint tudjuk, könyvelőink tulajdonképpen nem kenyéradó gazdáiknak dolgoznak, hanem igazából az APEH követelményeinek kénytelenek megfelelni. És amikor a baj bekövetkezik, nincsen független és biztonságos magánvagyon, melyhez nyúlni lehetne.

Nem ritkán hallani azt a véleményt, hogy a cégekben elrejtett magánvagyon megvéd téged az irigy, pereskedő haszonlesők ellen. Ez igaz lehet, de nem igaz a fentebb említett vagyonosodási vizsgálatok esetén. Az APEH több ezer vagyonosodási vizsgálatot végez évente, és ez nem kevés emberi és családi tragédiához vezet.

Ezeknek a betegségeknek a kialakulása megelőzhető. A megelőzés mindig olcsóbb, mint a kialakult betegség kezelése. Egy idő után, pedig a kialakult betegség már nem gyógyítható. Az analógia annyiban is áll, hogy az igazi gyógyítás ugyanúgy soha nem lesz egzakt, mint a pénzügyi betegségek megelőzése, kezelése. Az okok feltárásához nem ritkán szükséges egy felszínesnél mélyebb vizsgálat.

Repárszky László

Pénzügyi tervező és meghatalmazott képviselő
Az Aranyhíd Tanácsadó Csoport tagja
Pszáf regisztráció száma: 108041692281

Irodák:
1. Zalaegerszeg, Kölcsey út 2.
2. Aliroda: Leányfalu Akácos út 34. sz.
Mobil: +36309071872
Web: http://www.akciaklub.hu/ Email: http://www.akciaklub.hu/akcia@akciaklub.hu

A mankurt

* Csingiz Ajtmatov: "Az évszázadnál hosszabb ez a nap" (Bp, 1982), részlet.

"A hagyomány szerint, amikor a hajdani századokban a zsuanzsuanok meghódították a Sárga Homokot, különös kegyetlenséggel bántak a foglyul ejtett harcosokkal… Rettenetes kínzással fosztották meg a foglyot az emlékezetétől. Előbb teljesen lekopaszították az áldozat fejét, majd levágtak a közelben egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták, és elsőként a tevebőr legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, s még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. A bőr egy pillanat alatt ráragadt, mint a tapasz - a mai úszósapkához hasonlóan. Ez volt a siri… A siri felhúzása után nyakkalodába zárták a megkínzottat… Így vitték el jó messzire, néptelen helyre, hogy ne hallják szívet tépő kiáltozását, és kezét-lábát megkötözve otthagyták a puszta mezőn, a perzselő napon, víz és étel nélkül… A fejükre tapasztott, száradó és egyre szűkülő nyers tevebőr könyörtelenül zsugorodott az égető napsugarakban, vasabroncsként szorította a rab borotvált fejét. A kínzottak leborotvált haja már két-három nap múlva nőni kezdett. A kemény szálú, egyenes ázsiai haj néha belenőtt a nyers tevebőrbe, legtöbbször pedig, más utat nem találva, visszahajlott és a vége újra belenőtt a fejbőrbe, még szörnyűbb szenvedést okozva. Ezt az utolsó kínt az ítélő-képesség teljes megzavarodása kísérte. A zsuanzsuanok csak az ötödik napon mentek oda megnézni, életben maradt-e valamelyik fogoly. Ha a megkínzottak közül legalább egyet életben találtak, elérték céljukat. Az ilyet megitatták, megszabadították kalodájától, és egy idő után visszaadták erejét, talpra segítették. Ez lett a mankurt-rab, akit erőszakkal megfosztottak emlékezetétől, ezért annyit ért, mint tíz egészséges fogoly… A mankurt nem tudta, ki ő. milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára - egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt… A mankurt, akár a kutya, csak a gazdáit ismerte… De a rábízott feladatot vakon, buzgón, hajthatatlanul elvégezte… Ha később híre terjedt is, hogy valakiből mankurtot csináltak a zsuanzsuanok, annak még a legközelebbi atyjafiai sem igyekeztek megmenteni vagy kiváltani őt, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a hajdani ember bábját kapják vissza.

Csak egy najmán törzsbeli anya, akit Najmán-Anának emleget a hagyomány, nem tudott beletörődni fia sorsába. Amikor valami bizonytalan hírt hallott mankurttá lett fia hollétéről, megértette, hogy nem lesz nyugta, amíg meg nem keresi a Sárga Homokon azt a mankurt pásztort, és meg nem győződik róla, hogy nem a fia-e… Amikor odaért, amikor megismerte a fiát, nem emlékezett rá, hogyan gurult le tevéje hátáról… - Fiam! Mindenütt kerestelek!… Az anyád vagyok! Aztán rögtön megértett mindent és felzokogott… Reszkető ujjain keresztül sírva nézte fia ismerős vonásait, és egyre igyekezett elfogni a tekintetét, még mindig várt, reménykedett, hogy az megistmeri, hiszen olyan egyszerű - felismerni tulajdon anyánkat! De megjelenése semmi hatással nem volt a legényre… Egyszer csak letépte válláról az anyja kezét, és… elindult a csorda másik széléhez… Najmán-Ana… összeszedte minden erejét, odament a fiához… Mankurt-fia szeme az érdeklődés tökéletes hiányát fejezte ki minden iránt a világon, a szeme továbbra is idegen maradt. - Ülj le, beszéljünk - mondta nehéz sóhajjal Najmán-Ana. Leültek a földre. - Megismersz engem? - kérdezte az anya. A mankurt tagadóan megrázta a fejét. - Hogy hívnak? - Mankurt - felelte az. - Csak most hívnak így. A régi nevedre emlékszel? Próbálj visszaemlékezni az igazi nevedre. A mankurt hallgatott. Anyja látta, hogy emlékezni próbál, két szemöldöke között az erőfeszítéstől nagy verejtékcseppek ütköztek ki, és szemére remegő köd borult. De látszott rajta, hogy áthatolhatatlan, süket fal támadt előtte, s azon nem bírt áttörni… Najmán-Ana akkor elhatározta, hogy nem faggatással, hanem sugalmazással adja neki tudtul, kicsoda. - A te neved Dzsolaman. Hallod? Dzsolaman. Apádat Dönenbájnak hívták. Hát nem emlékszel apádra? Hiszen ő tanított nyilazni gyerekkorodban. Én meg az anyád vagyok. Te a fiam vagy. A najmánok törzséből való vagy, érted? Najmán vagy… Mindazt, amit mondott neki, a fia teljes közönnyel hallgatta, mintha valami semmiségről beszélne… Najmán-Ana újra megpróbálta életre kelteni fiában az elpusztított emlékezetet. - Emlékezz, hogy hívnak. emlékezz a nevedre! - könyörgött és erősködött. - Apád Dönenbáj, hát nem tudod? A te neved pedig nem Mankurt, hanem Dzsolaman!… És bár mankurt-fiára mindez semmi hatást nem tett, anyja tovább beszélt hozzá, hasztalan reménykedve, hogy egyszer csak felvillan valami kihunyt tudatában. És tovább dörömbölt a szorosan bezárt ajtón. Egyre csak hajtogatta a magáét: - Emlékezz, hogy hívnak? Dönenbáj az apád! Aztán megetette, megitatta a maga útravalójából, és bölcsődalokat énekelt neki. Annak nagyon tetszettek a dalocskák. Jólesett hallgatnia, és valami élő melegség jelent meg feketére fásult, megdermedt arcán. Akkor az anyja a lelkére beszélt, hogy hagyja el ezt a vidéket, hagyja el a zsuanzsuanokat, és menjen vissza vele szülőföldjére. De a mankurt nem tudta felfogni, hogyan lehet fogni magát és elmenni valahova… És Najmán-Ana, hányadszor már, újra öklével verte a megölt emlékezet süket ajtaját, és egyre azt hajtogatta: - Emlékezz, ki fia vagy? Hogy hívnak Apád neve Dönenbáj!"

Testvéreim! Barátaim!

Emlékezzünk! Magyarok vagyunk.

Üzenet a barátaimnak

Húsvéti Manó

Kukurikú

Totó

Tóti

MAISZ-KIVOSZ együttműködési megállapodás