"Nekrológ
Egy ember
Mély fájdalommal közöljük, hogy TLG nagymester, az ingatlaninformatika hazai kifejlesztője életének aktív időszakában távozott ebből az irigykedő, veszekedő – egyszóval teljesen a magyar átlagnak megfelelően működő- ingatlanos társadalomból.
Hogyan ismertem meg?
Egy szép nyári napon Balatonbogláron, egy üveg Whiskyvel kezében bukkant fel. Jó sokat beszélgettünk, igazán már nem is emlékszem, hogy miről, csak némi foszlányok maradtak meg késő esti elhajlásunk után.
Több ilyen elhajlásra emlékszem. Az ilyen találkozók között viszonyunk néha egészen elmérgesedett, volt, hogy testi épsége forgott veszélyben.
Van egy olyan betegség, a Tourett – szindróma, amely akaratlanul olyan szavakat ad a tulajdonosa szájába, amiket nem akar kimondani, de muszáj. Az én Géza barátom is ilyen volt. Tudta, hogy nem szabad, de kimondta, leírta. Ezzel nagyon sok ellenséget szerzett magának.
Volt mégis valami ebben a komplexusoktól gyötört, meghasonlásoktól kínzott emberben, ami szeretetreméltó. Amit nem is lehet pontosan meghatározni, csak érezni. Kínlódó, hely-és, identitáskereső, elbaszott életét helyretenni akaró, de megalázkodni nem tudó figura, olyan mint a mesében a szabni vagy vágni kérdés.
A humánum.
Sokszor éreztem vergődni, de a mindentudók mosolyával tagadta kétségeit. Nagyon sok bölcsességet, aranymondást kaptam tőle, de ezeket a bölcsességeket a saját életében nem tudta alkalmazni. Élete mindig a dac és az ellenkezés volt. Egy új út kialakítása, ami - ha kitaposta,- már nem is érdekelte tovább igazán.
Lehetett volna akár miniszter, pártvezér, szektaalapító, de a kötöttségeket nem bírta, ezért mindig magányos harcos volt. Erre ment rá az egészsége, de a kés alatt is vitatkozott az orvossal. Útkeresései nagy energiákat emésztettek föl. Leépülése 202..-ben kezdődött, ezután iszonyú harcot folytatott az életért, de a jótékony halál megrövidítette szenvedéseit, egy 21 éves szőke prostituált karjai között szenderült jobblétre."
Egy ember
Mély fájdalommal közöljük, hogy TLG nagymester, az ingatlaninformatika hazai kifejlesztője életének aktív időszakában távozott ebből az irigykedő, veszekedő – egyszóval teljesen a magyar átlagnak megfelelően működő- ingatlanos társadalomból.
Hogyan ismertem meg?
Egy szép nyári napon Balatonbogláron, egy üveg Whiskyvel kezében bukkant fel. Jó sokat beszélgettünk, igazán már nem is emlékszem, hogy miről, csak némi foszlányok maradtak meg késő esti elhajlásunk után.
Több ilyen elhajlásra emlékszem. Az ilyen találkozók között viszonyunk néha egészen elmérgesedett, volt, hogy testi épsége forgott veszélyben.
Van egy olyan betegség, a Tourett – szindróma, amely akaratlanul olyan szavakat ad a tulajdonosa szájába, amiket nem akar kimondani, de muszáj. Az én Géza barátom is ilyen volt. Tudta, hogy nem szabad, de kimondta, leírta. Ezzel nagyon sok ellenséget szerzett magának.
Volt mégis valami ebben a komplexusoktól gyötört, meghasonlásoktól kínzott emberben, ami szeretetreméltó. Amit nem is lehet pontosan meghatározni, csak érezni. Kínlódó, hely-és, identitáskereső, elbaszott életét helyretenni akaró, de megalázkodni nem tudó figura, olyan mint a mesében a szabni vagy vágni kérdés.
A humánum.
Sokszor éreztem vergődni, de a mindentudók mosolyával tagadta kétségeit. Nagyon sok bölcsességet, aranymondást kaptam tőle, de ezeket a bölcsességeket a saját életében nem tudta alkalmazni. Élete mindig a dac és az ellenkezés volt. Egy új út kialakítása, ami - ha kitaposta,- már nem is érdekelte tovább igazán.
Lehetett volna akár miniszter, pártvezér, szektaalapító, de a kötöttségeket nem bírta, ezért mindig magányos harcos volt. Erre ment rá az egészsége, de a kés alatt is vitatkozott az orvossal. Útkeresései nagy energiákat emésztettek föl. Leépülése 202..-ben kezdődött, ezután iszonyú harcot folytatott az életért, de a jótékony halál megrövidítette szenvedéseit, egy 21 éves szőke prostituált karjai között szenderült jobblétre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése