Egy emberi életben - itt a Kárpát medencében - mintegy 15-20 év kell egy-egy rendszer (érts Birodalmi átrendezkedés) kitapasztalásához. Lakva ismerszik az ember. Ifjúságom illúziója a "hadd nyíljon minden virág" pestiesen szólva akkorát bukott mint Rottenbiller. A Nyugat és Kelet malomkövei között őrlődő peremvidékünkünk végigéltem ennek a kornak a gyalázatait. A kussolást, a lenültetést és atöbbit. Még jó hogy sem harcba hajtva, se fogságban se kitelepítve nem voltam. Ami jó volt benne - ebben a negyven évben - az az ifjúság felelőtlensége. Amikor a napi betevőről még nem kellett gondoskodnom, illetve amikor még a napi betevőről "tudtam" gondoskodni. Amikor nem kellett félni a riszi nem fizetéstől, a kilakoltatástól. Na jó. Az éhen halástól ma sem kell félni. Az úgynevezett szocializmusban (ami egy birodalmi megszállás volt a szó szoros értelmében is, hiszen a szovjet csapatok csak 1989-ben hagyták el az országot) a munkanélküliség - közveszélyes munkakerülés, amit ma ugye már közel egy 1 millió roma gyakorol - tiltott volt. A közveszélyes munkakerülők lényegében csak az ősi mesterség űzői, a kurvák voltak. Az is igaz hogy sok minden vágyni való nem volt, de a mi nincs avagy nem elérhető, arra az ember igazán ne is vágyik. Hát nem lehetett "utazni". Istenem. Volt egy pár nagy utazás, amikor mégis csak kiszabadult a bennszülött. Anyáméknak példáu volt a Nagy Erdélyi útja. Anyámnak a Nagy Drezdai útja, Apámnak a Nagy Moszkvai útja. Nekünk a Párommal a Nagy Németországi - go trabi go - és a Nagy Szovjetúniói út (Barátságvonat).
Kamionosok, hivatalosan utazók sefteltek e korban. Hozták az üveggyöngyöt a bennszülötteknek. Orkán kabát, nájlon harisnya, na és a robbanásszerűen fejlődő elektronika "vívmányait" úgymint színes tévé, fridzsider és így tovább. Ment a seft, a csempészet, ami a Birodalmak közötti árdifferenciából fakadt. Mindig útáltam a seftet és a seftelőket, az ügyeskedőket, na és a primitív hatalmaskodókat, a bizalmas elvtársakat is. A talp és a seggnyalás az egeket verte.
Aztán ugye jött a "rendszerváltásnak nevezett" földindulás. Jött az új mákony, a "kaparj kurta neked is jut" és mi jómadarak jól beszoptuk. Pedig apám nem egyszer elmondta "Fiam szarból nem lehet várat építeni" azaz pénz nélkül vállalkozni.
Közben meg ment az eladósítás. Mind a Kádárékat, mind a rákövetkezőket - akiket vagy fegyverrel vagy pénzzel mindig kintről a Birodalmak tettek a nyakunkba - pestiesen szólva jól megszivatták. Rájuk kényszerítettek olyan alkukat, olyan játszmákat, melynek a kimenete mindig egy, nevezetesen nekem, nekünk csak gyűlött, csak gyűlik az adósság.
Bizony mondom néktek mindezt a hazárdőrök, a hamis kártyások csinálták, csinálják. Nevezzük nevén őket. A kapitalisták. A régi ócska trükkök újra -és újra bedobhatók, és a nép be is szopja. A kapitalizmus fegyvere a pénz. Az a felismerés, hogy az emberek feletti uralmat, befolyást azok vágyainak kielégítésével lehet elérni. Azon keresztül lehet eladósítani atömegeket. Ez pedig magyarul az uzsora! Mert az uszorás az, aki rávesz arra hogy te neki eladósodj. És ha kamatos kamattal adósít, úgy abból ki sem mászol, azaz a jogrendsz szerint az adós státusba kerülsz. Az angolszász világban létezett a adósok börtöne. Magyarul le is lehetett csukni a delikvenst. Ez az a szisztéma, amiben úgymond gyarapodni lehet. A hazárdőrök szisztémája. Mag a tőszde se más mint egy "szerencsebarlang" kintről nézve. Bentről pedig a pénz hatalma.
Mára a világ jeletős részét eladósították, a fennálló jogrend szerint. És most az USA-ban újra kiderült, hogy ez a szisztéma nem tartható fenn. De nem csak az USA-ban. A globalizáció ugyanis nem más, mint világméretű uzsora. Az uzsora eszköze pedig a nemzetek feletti jog -és bankrendszer a maga kőkemény szabályaival, melynek lényege a kizsákmányolás, ugyanúgy mint a szerencsejáték más területein, a játékautomatáknál. Azokat okos emberek úgy szerkesztették meg, hogy a játékosok túlnyomó többsége odahordja a pénzt, azaz elbukja ( pénzszivattyú) ám a vágy gerjesztése érdekében mindig akadnak szerencsések, akik viszont "nagy pénzhez" jutnak. Ez Mammon hatalma, ami család és nép ellenes. Minden embeben van jó és van rossz. Így rendezte a teremtő. Ez a szisztéma az emberi gyarlóságokra, alapvetően a kapzsiságra épít. Azon alapul. A kontroll nélküli vágyak felkorbácsolásán, az eladósításon, a tömeg eladósításán.
A globalizáció ellentéte az autonómia. Az öngondoskodás. Amikor a család, a közösség képes megteremteni azokat a javakat, amire neki szüksége van. A kapitalizmus (római találmány) lényege az "oszd meg és uralkodj". Bizony mondom néktek eleink átkát - a turáni átkot - addig nem lesz béke sem a lelkekben, sem a családok, közösségek és népek körében, míg róma törvényei uralkodnak rajtunk. Lám Ábrahám gyermekei ma is nyomorítják, pusztítják egymást, nincs béke az olajfák alatt.
"Adj békét Uram! Vedd el a gyilkos gondolatot, hogy az uzsorások hátából szíjjat hasítsak és adj erőt az autonómiához! A "Veled Uram, de nélküled!" útján.
Majdnem fonetikusan, vagy hogy is?: "Evribody all right. Bat the head severed at neck." Szarok az angol szövegre. Maguk se értik, a maiak főleg nem Shakespearet. Lényeg: "Minden rendben, csak a fej vált el a nyaktól." Egy pénzügyileg sikeres lelki kriplitől tanultam. Pénze volt doszta, sorakoztak is a műmájer magyarok mint Spéter Erzsébet előtt. És erről a rendező nem tehet. Spéter Erzsébetnek és Hősömnek is remegett a térde a publikum előtt. Tétje volt bizony a pénz és lélekosztásnak. Hazahozták egy szoborra. Vajon jut-e nekik? Mert mit is ér a pénz? Főleg ha idegenben szedték? És főleg, ha éhes malacok visították körül a tucat csöcsüket? Bizony mindenki maga viszi a bőrét a vásárra. 
