2008. február 18., hétfő

Jegyezze meg, minden áruló: Ez a haza nem eladó!

"Ki mondja meg a fankót?" ez ugye szlengszöveg, lássuk be. Ám ami mögötte áll: Eladó-e a haza? Vannak idegesek, főleg ilyen kérdésre. Én is. Így szocializálódtam. Nekem a haza az enyémek. És ha kell akár "elvtelenül" is értük, vagy ellenük megyek. Ezen a ponton nem érdekel hatékonyság, mert a megélhetés és a hatékonyság, két külön kategória. A megélhetés szintjén nem érdekel se az EU, se Csurka és az elégedetlenekből gyűjtött tábora. Fletóék meg főleg, akik vezére napi 400 ezret "keresett" 17 éven át? Oviék a műmájerek ugyancsak nem hoznak lázba. Milyen ember az olyan, aki elindul valahová, majd 180 fokot pördül, majd utána megint pördül. Igazán nem győztek meg. Le meg főként nem ... :) A műmájerekre a "nemzetiekre" csak legyintek, ahogy a nemzetietlenekre is ugyanúgy. A turolos árpádsávosokra, meg főként. Undorítanak. Mert a turul és az árpádsáv, mint ezer éves szimbólumaim az enyémek, nem azoké, akik mutogatják és fennen hordják, egyben lejáratják. Akik jeleimmel jönnek ám szemüken, formájukban és tempójukban nem látom magam: a honfoglalót. Ezek szalajtottak. Az én hátamon akarnak magasabbra jutni, én zsíromon akarnak táplálkozni. Paraziták. Erre a kis időre - ami nekem még van - hát csak felveszem a kesztyűt. És arcukba sziszegem: Ez a haza nem eladó! Flamandok jobbra, vallonok balra, a belgák meg álljanak félre. Honfoglalók, előre, élre!
Dalokban:

Szörényi-Bródy: Szállj fel szabad madár
Szabadszombat: Ez a haza nem eladó
Kárpátia: Nem eladó

Nincsenek megjegyzések: