Bizonyára meglepi az Olvasót - ahogy engem is a felismerés - hogy a kollektív tudattalan nem más, mint maga a tágabb értelemben vett szubkultúra. A közelmúltban elhúnyt lengyel pápának többek között az volt a dillemája, hogy a katolikus egyházban falhalmozódott hatalmas tudás, ismeret ( azaz kultúra) anyagból, mi az amit a rákövetkező nemzedékeknek feltétlen tanítani kellene.
Véleményem szerint szűkebb értelemben egyetemes emberi kultúráról nem beszélhetünk, hanem csak szubkultúrákról, amelyek az emberi kommunikációs csatornákhoz, a beszélt és írott nyelvekhez kötődnek. A legszélesebb értelmű kultúrát pedig, az élő kultúrának nevezhetjük, amire szintén van fogalmunk, mert ezt fedi az Örrökkönvaló, a Teremtő, azaz magyarul az isten fogalma.
A kollektív tudattalan életünk számtalan területén jelentkezik és hatja át létünket. Egy lenyomata például a történetírás, a történelem ami lényegében nem más mint az elődök írásos üzenete az utódok számára. Ám ugyanilyen kézzel fogható, azonosítható üzenet például a népdalkincs is, avagy a tárgyi kultúra, az épített környezet is.
Nehezebb a helyzet a genetikai üzenetek azonosításával, ám itt is jó úton járunk a genetikai kuatásokkal. gyre több jelenség mozgatóját ismerjük fel.
Az én szűkebb szakterületemről a kollektív tudattalan egy jól megragadható jelensége például a lakóingatlanpiaci ár -és forgalmi viszonyok dolga. Ezt a jelenséget úgynevezett lakóingatlan értéktérképen tudom ábrázolni, illetve nyomon követni.
A dolog számomra ezért is izgalmas, mert ugyen ki gondolná elsőre, hogy az ingatlanpiaci árszínvonalnak szoros köze van a szubkultúrához, azaz a kollektív tudattalanhoz.
Mellesleg ebből a szemszögből ebbe a jelenségcsoportba sorolhatjuk a helyi és nagypolitikát, ahogy a pénzügyi rendszereken belül például az úgynevezett infláció is.
A könnyebb megértéshez - áttekintéshez - a jövőkutatás szállította a modellt, ugyanis a mai ismereteink szintjén - rendszerszemlélettel - vannak stabil és vannak labilis rendszerek. A stabil rendszerek nagy tehetetlenséggel rendelkező rendszerek, ilyen például a nemzeti nyelv, a génállomány, a populáció, és vannak a labilis rendszerek, ilyen például a politika, a gazdaság.
Különösen fontos tehát, ha valamely jelenségre, avagy jelenségcsoportra tekintünk, hogy az rendszerszemlélettel nézve stabil, avagy labilis.
Így aztán a kollektív tudatunknak is vannak stabil és labilis elemei, és nyilván itt is a két szélsőség között folyamatos az átmenet. A magyar történelemre - azaz a magyar populáció szubkultúrájára nézve - nézve az uralkodó személyét illetően volt stabilnak tekinthető időszak, amikor tudva való volt, hogy az uralkodónak Árpád vérőből kell származni. Z volt az árpádházi királyok korszaka. Ma ugye ember nincs aki megmondaná, hogy húsz év múlva ki lesz a magyar köztársasági elnök, avagy miniszterelnök. A politika tehát egyre instabilabb, ami nyilván európai nyomás hatása, azaz róma hatása, az "Oszt meg és uralkodj" megnyilvánulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése