Az ötvenes évek konyhaszekrénye. Milliók nőttek fel e tipus mellett. Különösen a mai ötvenesek, az úgynevezett Ratkó korosztály. Ha becsukom a szemem, most is tudom hogy a baloldali ajtó kinyitásával a legfelső polcon ott a keksz és a porcukor. A rögösen összeállt porcukor darabok és a keksz, a falusi kis srác "titkos" csemegéje. Kisgyermek korom szimbolikus darabja, amely már ott volt Berzencén, Almamelléken, Somogyhárságyon és most Balatonbogláron. A család legrégibb bútordarabja. Anyagi értéke nulla, szimbolikus értéke számomra hatalmas. Itt vannak Apám által begyűjtött cserépkorsók, melyek az ő számára jelentettek táplálékot, itt vannak a kis zománcos konyhai edények, nagymamák és anyám eszközei. Majd a hetvenes és nyolcvanas évek egyéb konyhai kellékei, az NDK ipar "remekei". Poharak, tányérok, tálcák, szódásüveg, szódás és tejszínes szifonok. Egy negyedszázada már letűnt kor. Ötven éve használatos konyhai eszközök. Megvan a fiókos konyhai asztal és a két hokedli is, ahogy illik kockás viaszkos vászonnal borítva. Tudom, csak addig maradhatnak együtt, amíg én élek. Életem visszfényei ...
Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós. Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése