Kun Margit, majd Tilk Gézáné, volt az én Édesanyám becsületes neve. Na és a sorsa? 1931. December 24-én született. Ötödik gyermekként vitte a Jézuska Baktalórántházán a Kun családba. Tőlem egy könyvet érdemelne, mert kitöltene vagy 300 - 400 oldalt az is, amit róla, vele együtt leírhatnánk. Nem tudom lehet lesz-e még arra is idő, lelki erő. Lassan 12 esztendeje lesz, hogy idehagyott minket. Ilyenkor Karácsony táján, már különösen érzékeny volt. Ilyenekkel kábított: "Gyönyörűm. Téged nem féltelek, mert te én vagyok. " Pedig félthetett volna, éppen az ő sorsától. Én féltettem, ha hagyta magát. Most nem képeket mutatok róla - ma sem merem megnézni a róla készült videófelvételeket :( - hanem három dalomat, amit hozzá írtam, és amiből kettőt a balatonboglári temetésén Dinnyés Jóska barátom kérésemre - helyettem, nevemben - el is énekelt, én ugyanis fájdalmamban nem tudtam volna. Vannak dalaim, amelyektől összeszorul a szívem. Ezek: Anyám I. , Anyám II. , Otthon és Itthon.2007. december 22., szombat
"Már egy hete, csak a mamára gondolok..."
Kun Margit, majd Tilk Gézáné, volt az én Édesanyám becsületes neve. Na és a sorsa? 1931. December 24-én született. Ötödik gyermekként vitte a Jézuska Baktalórántházán a Kun családba. Tőlem egy könyvet érdemelne, mert kitöltene vagy 300 - 400 oldalt az is, amit róla, vele együtt leírhatnánk. Nem tudom lehet lesz-e még arra is idő, lelki erő. Lassan 12 esztendeje lesz, hogy idehagyott minket. Ilyenkor Karácsony táján, már különösen érzékeny volt. Ilyenekkel kábított: "Gyönyörűm. Téged nem féltelek, mert te én vagyok. " Pedig félthetett volna, éppen az ő sorsától. Én féltettem, ha hagyta magát. Most nem képeket mutatok róla - ma sem merem megnézni a róla készült videófelvételeket :( - hanem három dalomat, amit hozzá írtam, és amiből kettőt a balatonboglári temetésén Dinnyés Jóska barátom kérésemre - helyettem, nevemben - el is énekelt, én ugyanis fájdalmamban nem tudtam volna. Vannak dalaim, amelyektől összeszorul a szívem. Ezek: Anyám I. , Anyám II. , Otthon és Itthon.
Anyám I.
VálaszTörlésBudapest, 1985
¯Am ¯G ¯Am
Anyám, ha tudnád, mit én nem tudok.
¯Am ¯G ¯Am
Anyám, ha láthatnád én hová jutok!
¯G ¯Am
Az út akárhová vezet,
¯Am ¯G ¯Am
Vezessen bárhová is, én veled megyek
¯Am ¯G ¯Am
Szívemben hordalak, ahogy te is azt tetted.
¯G ¯Am
Gyermeked, ha tudtad el is feledted.
¯Am ¯G ¯Am
De a szívdobbanás alatt, volt egy zörej.
¯Am ¯G ¯Am
Most ne is felelj.
¯Am ¯G ¯Am ¯G ¯Am
Forrásom bővizű és egyre apadó.
¯Am ¯G ¯Am
Gyöngyöket görgető és elhalványuló.
¯Am ¯G ¯Am
Gyöngyöket görgető és uszadéktól dús.
¯Am ¯G ¯Am
Fel nem foghatja a lüktető hús.
¯G ¯Am
Rossz tréfám most is van csak egy:
¯Am ¯G ¯Am
Gyermek lehet akárhány, de anya csak egy
Anyám II.
Budapest, 1985
¯Am ¯G ¯Am
Anyám hová mész ott az úton?
¯Am ¯G ¯Am
Ezüst hajadnak nem jó a dér.
¯Am ¯G ¯Am
Míg gesztenyebarnán dacolva álltad,
¯Am
Dacodat elszívta,
¯Am ¯G ¯Am
Én és mindaz mit égőn szerettél,
¯Am ¯G ¯Am
Én is mindaz mit meg is tettél,
¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Mert az ember annyit ér, amit elér.
¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Hisz az ember annyit tesz, amit megtesz.
¯Am¯G ¯Am
Hát hová is mehetnél miféle úton,
¯Am G ¯Am
Ha nem a sugaras fénylő úton,
¯G ¯Am
Mi utánunk visz.
¯Am ¯G ¯Am
Hisz sasok fészkükről messze szállnak,
¯Am ¯G ¯A ¯G ¯Am
Messzire jutnak, messzire járnak, nem, láthatod.
¯Am ¯G ¯Am ¯Am ¯G ¯Am
Nem láthatja őket senki, utol nem éri őket semmi,
¯G ¯Am ¯G ¯Am ¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Csupán csak egy, a bánat a bánat a bánat.
¯Am ¯G ¯Am
A bánat a sajgás, mi apadhatatlan,
¯Am ¯G ¯Am ¯Em ¯Am
A bánat a sajgás mi apadhatatlan utánuk megy.
¯Am ¯G ¯Am
De itt vagyunk, íme újra a fészken,
¯Am ¯G ¯Am ¯Em¯Am¯Em ¯Am ¯Em ¯Am
Szilajul vidáman vitéz merészen, ragyoghat szem,
¯Em¯Am¯Em ¯Am ¯Em¯Am¯Em ¯Am
ragyoghat szem, ragyoghat szem.